Akciók

Az Optika Kamera Kft jóvoltából, három Tamron objektívet kaptam kipróbálásra, néhány napra. Győri Attila a 'műintézmény' résztulajdonosa és a bolt vezetője elmondta, hogy bár a Tamron honi képviselőjétől minden kérdésükre kielégítő választ kapnak, de szeretne az érdeklődőknek egy független tesztet is bemutatni. Kívánságára, nem amolyan érthetetlen ákombákomokkal tarkított optikai teszt készült, hanem egyszerű, világos mindenki számára érthető gyakorlati értékelés. A következő kérdésekre kért válaszokat. Ezeket az objektíveket, kiknek, milyen felkészültségű fotósoknak ajánlhatja, a használatuk során milyen negatív illetve pozitív értékeik kerültek felszínre, illetve optikai teljesítményük milyen szintet ér el. Mindez azért fontos számára, mert a kellően tájékoztatott, minden kérdésére kimerítő választ kapott vásárló, nemcsak megelégedetten távozik, hanem később is szívesen tér vissza hozzájuk újabb kívánságaival. És azt minden elhivatott fotós tudja, hogy egy jó fotósbolt az nem egy egyszerű üzlet, hanem többnyire egy klub, egy szentély és egy tudásközpont egyvelege. Mielőtt belekezdenék az ismertetésbe, el kell árulnom, hogy a következtetésekre egy Canon EOS 5D, tehát egy teljes méretű érzékelővel rendelkező váz segítségével jutottam, mivel mindhárom objektív eredetileg ilyenhez készült. Ezért következtetéseim néhol kritikusabbak lehetnek, mintha kisebb érzékelős vázat választottam volna.

A 70-200mm-es, és F:2,8 fényerővel rendelkező telezoom családot, ma négy objektív alkotja. A drága Canon és Nikon mellett a Sigma és a Tamron nyújt olcsóbb alternatívát. A négyes versenyben a Tamron a befutó, a legjobb makrózási lehetőség, a legkisebb súly és a legkedvezőbb ár tekintetében. Miután a gépvázhoz csatlakoztattam, mindjárt feltűnt, hogy ez az objektív igazán profi (értsd: nagy és súlyos) digitális fényképezőgépekhez készült. Súlya (1150g) és súlypontja miatt a kisebb vázaknál használata kissé kényelmetlen, előrebillen. De mindjárt erőre kap egy komolyabb váznál. Kiegyensúlyozódik, kényelmes lesz a fogása, és az állvány csatlakozó, nagyon jó alátámasztást biztosít a kéznek. Erről a támasztékról az ujjak könnyedén elérik a zoom, illetve az élesség állító gyűrűt. A gyűrűk gumikiképzése pillantás nélkül, tapintással is nagyon jól megkülönböztethető. Tekintélyes méretű, tulipán formájú, nem elforduló napellenző rekeszti ki a kóros fénysugarakat. A megfelelő képkivágást a kb. 90 fokban elforduló zoom gyűrűvel könnyedén beállíthatjuk. Ugyancsak kb. 90 fokban fordul el, 95cm és végtelen között, a jóval szélesebb élességállító gyűrű. A szélességével a tervezők talán azt akarták kihangsúlyozni, hogy ezt az objektívet, szerintük olyan profik használják akik sokszor felülírják az autofókusz működését. Ennél az objektívnél (és a profi kategóriás Tamronoknál) ezt könnyedén megtehetik, persze nem olyan könnyen, mint a Canonoknál, Nikonoknál. Az élesség automatikus beállítása után, miközben természetesen csak egy belső gyűrű fordul el, ha korrigálni szeretnénk, nincs más dolgunk, mint a gyűrűt a magunk felé meghúzni. A lényeg, hogy nem kell elvenni a szemünktől a gépet. Hangos klikkelés jelzi, hogy manuális fókuszra váltottunk. A Tamron objektívek régi rákfenéje az autofókuszos élességállító rendszer. Bár történnek javulások. Ennél az objektívnél is aránylag gyors és erőteljes, jól megragadja az élességet. De még a Sigmához viszonyítva is őskövületnek tűnik. Segítene, ha legalább lenne limitkapcsoló, és rövidebb utat kellene bejárnia. Ez azért is egy fontos hiányosság, mert a 95cm-es legközelebbi tárgytávolság, az 1:3 nagyítási arány remek makrózási lehetőséget nyújt. De elmegy az ember kedve, ha minden egyes felvételnél, a teljes utat kell bejárnia. Az apróbb hibák ellenére, ez egy nagyon jól megtervezett, nagy műgonddal elkészített, profiknak is alternatívát jelentő objektív. Ebben a hitemben erősít meg az objektív optikai teljesítménye. A legújabb trendet követi, amelynél az objektívek már a teljes nyílásnál is szinte maximális élességet és kontrasztot nyújtanak. Az objektív kb. F:4 blendénél éri el a csúcsteljesítményét, ami csak F:8 után kezd el kissé csökkenni. A teljes zoom tartományban kiemelkedően teljesít. 70mm-nél a legélesebb, ezután kismértékben, de egyenletesen csökken a teljesítménye kb.135mm-ig, majd 200mm-ig újfent javul. Az objektívnél torzítás csak a két végállásban észlelhető, persze ellenkező előjellel, de csak olyan kismértékben, ami a mindennapi használat során szinte észrevehetetlen. Kicsit erősebb a vignettálás a széleken, főként felső végállásban, de ez blendézéssel minimalizálható. Végeredményként megállapítható, hogy nagyon magas színtű optikai teljesítményt nyújtó objektív, amelynek rajzát, csak a nagy gyártók (pl. Nikon, Canon) hasonló objektívjeihez lehetne hasonlítani. Mechanikai kivitele is átlagon felüli, de sajnos az összképet lerontja, hogy az élesség állításon lehetne még mit javítani, és a fókuszlimitáló is nagyon hiányzik, használat közben. Ezek ellenére, olyan profi, vagy igényes amatőr fotográfusoknak ajánlanám, akik nem a gyorsaságot, hanem a képminőséget helyezik mindenek elé.

Ez az objektív egy ultra átfogású mindenes zoom. Olyan embereknek készült akik nem akarnak bíbelődni az objektívek cserélésével és ezek cipelésével. Ezért a kényelemért, persze valamit adnunk kell cserébe, vagy valamiről le kell mondanunk. De ne szaladjunk ennyire előre. Az objektívet kézbe véve feltűnik, hogy milyen kicsi és könnyű. Gépre téve pedig, hogy milyen jól kézre áll. A vastag zoom gyűrű és előtte a vékonyabb élességállító gyűrű, pont ott van ahol lennie kell. Az elülső védőkupakot leszedve, díjazom a Tamron előremutató megoldását. Nemcsak a szélén, hanem egy kisebb köríven is kialakítottak egy peremet, amitől a kupak a napellenző fennléte esetén is kényelmesen leszedhető. Egyszerű, frappáns megoldás, láttam már más objektíveknél is, de mégis jó érzés, hogy gondolnak a mindennapi felhasználó kényelmére is. A napellenző virágszirmot formáz, és nem fordul el. Viszonylag kicsi, mivel 28mm-hez kellett tervezni, de jól védi az objektív elejét az ütődésektől és a naptól. Azért emelem ki a mechanikai védelmet, mert természetesen tele állásban a káros fénysugarak elleni hatása minimálisra csökken. A zoom gyűrű kb. 100 fokban fordul el, ami kényelmes, pontos képbeállítást tesz lehetővé. 300-as állásban kétszeres csőtoldással hosszabbodik meg az objektív, az eredeti méret kétszeresére. Mérete még ilyenkor sem válik feltűnővé, szinte észrevétlenül lehet vele fotózni a turistaforgatagban is. A tervezőket és a gyártás pontosságát dicséri, hogy semmilyen kotyogást nem észleltem. Az objektív súlypontja sem változik meg jelentősen, kényelmesen megtartható. Az 555g súlya inkább arra figyelmeztet, hogy könnyen berázhatjuk az expozíciót. Az ilyen helyzetekben lehet segítségünkre a Tamron legújabb fejlesztése az optikai képstabilizátor. Ez rendkívül precízen, bár kicsit hangosan végzi a dolgát a teljes zoom tartományban. A gyártó szerint négy fényértékkel hosszabb expozíciós id?t használhatunk, mint amit nélküle még nem ráznánk be. A gyakorlat ezzel szemben azt mutatja, hogy ebből kb. két fényértékben megbízhatunk a másik két fényértéknél a szerencse is közrejátszik, de még így is nagyobb arányban kapunk éles képet, mint nélküle. A korrektség megkívánja, hogy eláruljam, hogy a többi márkánál sincs ez máskép. A vállalt érték kb. fele biztos. Behúzásos felvételt, ami kikapcsolt vízszintes stabilizálást feltételez, nem lehet vele, csak kikapcsolt állásnál készíteni. Ennél ez objektívnél is megtalálható az az ügyes megoldás, ami 28mm-nél rögzíti a kihuzatot és nem engedi, hogy pl. a vállunkon lógva, a súlyánál fogva, önállóan zoomoljon. Az automatikus élesre állítás kevés fénynél is gyorsnak és erőteljesnek mondható. De ezt csak az előző ilyen típusú Tamron objektív ismeretében lehet állítani. A Canon, Nikon objektívekkel még nem veszi fel a versenyt. Az élesség állító gyűrű csak kb. 50-55 fokban fordul el 49cm és végtelen között. Emiatt kicsit nehéz pontosan pozícionálni kézi élesség állításnál, pedig a gyűrű könnyedén, finom húzással működik. Sajnos forog autofókusz állásban is, ilyenkor vigyázni kell, hogy ne akadályozzuk a mozgását, egyrészt lelassul, másrészt meghibásodhat a szerkezet. Az autofókuszos élességállításnál finom manuális korrekcióra nincsen mód. A 49cm legközelebbi tárgytávolság, 300mm-es gyújtótávolságnál már komoly, 1:3 arányú makrózási lehetőséget nyújt. Az objektív optikai teljesítménye a teljes zoomtartomány átlagában közepesnek értékelhető. Ebből kiemelkedik az 50 és 135 közötti szakasz, ahol jóval élesebb és kontrasztosabb képeket kapunk, de ezeknél is a sarkok felé csökkenő élességen és kontraszton csak blendézéssel lehet javítani. A két végállás közelében, akár 28mm, akár 300mm közelében a kép élessége közepes, kontrasztja kissé lágy, ami a blendézés hatására is csak kissé javul. A színhiba alacsony mértékben végig jelen van, de zavaróan csak 100mm felett látható, teljes nyílásnál. Leblendézve már csak 200mm felett marad zavaró mértékű. Az objektív képelrajzolása, ismerve a majd 11 x-es zoomátfogást, viszonylag kismértékűnek mondható, csak 28mm-es állásban észlelhető párna alakú torzítás. Ezt az igen sokoldalúan felhasználható objektívet, elsősorban amatőr fényképezőtársaimnak tudom ajánlani, annak ellenére, hogy az objektívet teljes képkockás digitális fényképezőgépekhez (amelyekből egyre több jelenik meg) tervezték. Ha APS-C szenzorméretű fényképezőgéppel használjuk, egyrészt a fentieknél jóval kedvezőbb képminőséget kapunk, hiszen a kritikus sarkok eltűnnek, és normáltól hosszú teléig terjedő zoomunk lesz. A vizsgált objektív egy sokoldalú kompromisszum eredménye, amelyben szerepel a rendkívül kedvező ár, a kis méret, a könnyű súly, a képstabilizátor, a teljes képkocka kirajzolása és a nagy 11x-es zoomátfogás, és az ezekhez az értékekhez tartozó eddig elért legjobb képminőség. Érdemes megjegyezni, hogy a Tamron gondolt a kisebb szenzorméretre is. Palettáján szerepel egy hasonló felépítésű, de még képstabilizátor nélküli 18-250mm F/3,5-6,3 Di II objektív, amely ez idő tájt, egyedülálló 13,9x-es zoom átfogással rendelkezik. Miközben ezeket a sorokat papírra vetem, 2008 július 28-án este, mindez már a múlt. Az egyik japán fotós híroldalon már megjelent, hogy a Tamron bemutatta legújabb fejlesztését, a 18-270mm F/3,5-6,3 Di II VC LD Asp (IF) Macro objektívet, amely egyértelműen az előzőleg említett objektív 15x-örös zoom átfogásúra növelt és képstabilizátorral ellátott változata.

Az előző két objektívvel szemben, amelyek viszonylag új konstrukciók ( 2007 elején mutatták be őket, de csak kb. fél éve kerültek kereskedelmi forgalomba), a Tamron 180mm-es makrója már egy öreg darab (ha jól emlékszem 2003 őszén debütált), amely nem a korával, hanem a teljesítményével vívta ki a fotográfusok tiszteletét. Ebbe a csoportba, a 180mm-es makró objektívek csoportjába, még két nagyon erős versenyző tartozik a Canontól és a Sigmától. Mindhárom objektív a márkatársai között egy képzeletbeli teljesítmény lista elején foglalna helyet. És, hogy ne csigázzam tovább a kedélyeket, az eddig olvasott tesztek szerint, ha csak az optikai teljesítményre hagyatkozunk a Tamron egy paraszthajszállal, de megelőzi konkurenseit. Hogyan sikerült legyőzni, ezt a két erős ellenfelet? A Tamron ennél az objektívnél alkalmazta először azt a konstrukciós elvet, hogy az objektív már teljes nyílásnál is teljesítménye legjavát tudja nyújtani. Ha ebbe belegondolunk, ez csak úgy sikerülhetett, ha azoknak a lencsehibáknak a hatását, a minimumra tudta szorítani, amelyek eddig a nagyobb nyílás, vagyis a nagyobb fényerő miatt jelentkeztek. Erre az időre, értek be olyan technológiai fejlesztések, amelyek az olcsóbb objektívek számára is elérhetővé tették pl. az aszférikus felületű, vagy speciális törésmutatójú, vagy színszórású lencsék alkalmazását. Tehát egy technológiai áttörés egyik első termékét tesztelhettem. Nem is kellett csalódnom benne. Maximális fényerőnél is nagyon éles, részlet gazdag, kontrasztos képet kaptam, az egész képfelületen. Leblendézve az élesség nem javult tovább, inkább kiteljesedett. A középen tapasztalható kiemelkedő teljesítmény eljutott a sarkokig. A blendézés jótékony hatással volt a képszéleken tapasztalható elsötétedésre. Talán csak ez az egyetlen hibája az objektívnek, ami említést érdemel, de csak teljes nyílásnál észlelhető. A blendézni sem érdemes ész nélkül, mert kb. F:8 után lassan, de romlik az élesség. Az objektívnél színi eltérést, és képtorzítást, még a legkritikusabb vizsgálattal sem tudtam felfedezni. Viszont felfedeztem, hogy nagyon szép a bokeh-ja, ( az élesre állított síkon túli területek elmosódottsága) ami egyesek szerint az optikai konstrukciónak, szerintem meg főleg a blendekiképzésnek tulajdonítható. Bárkinek is van igaza, portré vagy makró felvételnél szép lágyan elmosódott hátteret kapunk. Az objektív nem túl hosszú, és nem is túl súlyos. A mérleg egy kiló alatt mutat, a méretes állvány csatlakozóval együtt. Amely ugyan nagyon eláll az objektívtől, de jól megtervezett, és a súlypontban kiegyensúlyozott, jó és biztos alátámasztást biztosít, ha kézből fotografálunk. Ha állványon használjuk, a nagyobb méretű csatlakozó miatt jobban odaférünk az élességállító gyűrűhöz. Hogy a táskába helyezésnél ne zavarjon, természetesen, egyszerűen le lehet venni. Az objektívhez egy nagyméretű, hengeres napellenzőt kapunk. Hogy a napellenzőt ne kelljen forgó szűrők és efekt előtétek beállításakor, minden esetben eltávolítani, egy érdekes megoldást alkalmaztak. A napellenző bajonett és az élességállító gyűrű között egy kisebb gyűrű van, amelyik egy belső áttétel segítségével elforgatja a szűrőtartó menetet. A szűrő a forgatással ellenkező irányban fordul el, de ez nem zavaró, mert úgyis a keresőben kontrolláljuk a beállítást. Az objektív palástját a széles élességállító gyűrű uralja. A manuális élesség állításra a már említett klick módszerrel, a gyűrű magunk felé húzásával kapcsolhatjuk át. Ilyenkor a végtelen és a 47cm között, kb. 150 fokos elfordulással és nagyon finom húzással működik. Az autofókuszos beállításnál egy viszonylag, nagyméretű ablak mögött láthatjuk a beállított tárgytávolságon túl a nagyítási arányt is. Ez az objektív, azon kevés makró objektívek közé tartozik, amelyek mindenféle kiegészítő nélkül képesek az 1:1, azaz életnagyságú leképzésre. Ilyenkor az élességi sík, az objektív elejétől kb. 25cm-re lesz, ha a napellenző is fent van akkor kb. 12cm-re. Ez a távolság, pl. virágok, vagy a legtöbb rovar fényképezésénél elég, de repülő rovar, kétéltű, hüllű stb. felvételénél bizony zavaróan kevés. Ilyenkor jól jöhet egy 1,4x vagy 2x-es telekonverter, amelyekkel megnövelhetjük a tárgytávolságot. Az objektív szuper éles rajza miatt, elég jó tartalékkal rendelkezik, hogy kompenzálja a konverterek, előtétlencsék negatív hatásait. Minden makró objektív gyengéje az autofókusz lassúsága a nagy élességtartomány miatt. Ez a legjobbaknál is így van. De a legtöbben megtalálták rá a megoldást. A fókuszlimitáló, több részre bontja az élességtartományt, és ezzel lerövidíti a beállítást. Sajnos a Tamron még ma sem jött rá erre az egyszerű megoldásra, nemhogy öt évvel ezelőtt. Az élességállítás lassúsága és zaja a legnagyobb hiányossága ennek az objektívnek is. Ha ettől eltekintünk, akkor nemcsak egy referencia teljesítményű, 1:1 leképzésű makró, hanem tájkép, portré stb. fotózásához is kiválóan alkalmas objektívhez juthatunk mérsékelt árért. Ezt az objektívet is olyan profi és igényes amatőr fotográfus társaimnak tudom ajánlani, akiknél a minél élesebb rajz elérése felülírja a gyors beállítás iránti vágyat.

Kürti Ákos